Hírlevél:

  ok
Leiratkozás

Íratkozzon fel hírlevelünkre, hogy Ön is mielőbb értesülhessen legújabb kiadványainkról!
Sajtófigyelő
  
Az Ôrség és a Vendvidék (Kalauz turistáknak és természetbarátoknak)

Az Ôrség és a Vendvidék címmel a szombathelyi B.K.L. Kiadó most végre mindenért kárpótló kalauzt jelentetett meg. A gondosan szerkesztett, 250 oldalas kötet a két vidék ötvenhat településének látnivalóit ismerteti, sőt a föld által rejtett, vagy éppen a szájhagyomány őrizte múltra is felhívja a figyelmet. Orbán Róbert jóvoltából megtudhatjuk például, melyik pusztatemető alatt rejtekeznek a csaknem ezeréves Szent Venceszláv-templom romjai, vagy mely kerkafalvai kódisállásos házak őrzik olasz mesterek keze nyomát. Dr. Nagy Zoltán leírásából pedig arra is rájöhetünk, hogy a református valláshoz erősen ragaszkodó őrségi ember tárgyi emlékeit nemcsak Pityerszeren, hanem a ma már szlovéniai Kapornakon is pazar gyűjtemény mutatja be. A növény- és állatvilág, az építészet érdekességeit, a természetvédelmi területeket tudományos igényű, olvasmányos fejezetek láttatják. Túraútvonalakkal, fontosabb telefonszámokkal is ellátja olvasóját a zsebkönyv, amely e páratlanul zöld vidékre gyalogost, kerékpárost és autóst egyaránt csábít.

(Népszabadság, 1999. július 14.)

A könyvből az is kiderül, hogy a Vendvidék mai lakói sem egységesek abban, hogy a "szlovén", avagy a "vend" népnév használata-e a megfelelő. A szorosan vett Őrség, illetve Vendvidék lakosságának nyelve, vallásgyakorlása, népszokásai egyaránt jellemző különbségeket mutatnak. Az őrségi reformátusság szilárdságát jelezte, hogy a rekatolizációnak egységesen ellenálltak az itt élők. A lakosság 1781-ig, II. József türelmi rendeletéig Göcsejbe járt istentiszteletre, és az ún. "árvaság korának" végén szinte az egész népesség megmaradt reformátusnak. Az Őrség és a Vendvidék néprajzi bemutatása segít abban, hogy megismerjük a gazdálkodás, építkezés, kézművesség és népszokások az ember és a természet harmonikus együttéléséből fakadó helyi jellegzetességeit. Olvashatunk az őrségi ember jellegzetes saját készítésű használati eszközeiről, mint például a mángorló lapickáról, a kópicról és a bugyigakorsóról. Megtudhatjuk, hogy az egyes falvakban ma is élő hagyományként őrzött rönkhúzás valójában mit is jelent.

(Vasi Szemle, 1999. 1. szám)

A Kőszegi-hegység (Kalauz turistáknak és természetbarátoknak)

Az elsősorban turistáknak és természetbarátoknak szánt útikalauz nagy előnye, hogy az olvasó a városról és környékéről már eddig megjelent gazdag irodalom mintegy sűrítményét kapja. Jól tagoltan, kitűnően használhatóan. Benne a hegység összes (földrajzi, biológiai) jellemzőiről, a térség településeiről (történelméről és az ott élt nagyságokról is), a turistáknak szánt hasznos tudnivalókról tájékozódhat. A szombathelyi B.K.L. Kiadó kiadványában múzeumok és kiállítóhelyek, szálláshelyek, a hegységben tevékenykedő, természetjárással is foglalkozó egyesületek, klubok is fel vannak sorolva.

(Vas Népe, 1999. június 17.)

Göcsej (Kalauz turistáknak és természetbarátoknak)

Göcsej félszáz települése közt magának a megyeszékhely városának a bemutatása is megtalálható a kötetben. Ez már csak amiatt is hasznos, mert aligha van a környékre érkező utazó, kiránduló, aki elkerülné magát Zalaegerszeget. Anekdotikusan azt szokták mondani, hogy Göcsej mindig a szomszéd falunál kezdődik. Valóban nem lehet a történeti Őrséghez hasonlóan településekre lebontva pontosan körülhatárolni, de azért hiányoznak az Alsó-Válicka völgy települései Pákától Oltárcig, pedig hagyományosan ebbe a kötetbe kívánkoztak volna.

Végiglapozva a könyvön és áttekintve a nagyon színvonalas képanyagot, mindenkinek kedve támad a gyakorlatban is meglátogatni a tárgyalt helyszíneket. Magyarország egyik, az ún. fejlődésből mindeddig szerencsésen kimaradt vidékéről van szó, ahol még megcsodálhatjuk az ember és táj hagyományos kapcsolatának jeleit. Talán a Dunántúl legjobb levegőjű, legerdősültebb dombvidékéről van szó.

(Vasi Szemle, 2002. 2. szám)

Ság hegy, Kemeneshát, Kemenesalja (Kalauz turistáknak és természetbarátoknak)

Kevés olyan kistájunk van, amelyik nyolc kiemelkedő alkotót adott volna a hazai irodalomnak. Köztük két olyan géniuszt, mint az egyházashetyei születésű Berzsenyi Dániel (1776-1836) és a csöngei születésű Weöres Sándor (1913-1989). Szülőházuk ma emlékmúzeum. Dukai Takách Judit (1795-1836) nevét kevesen ismerhetik, aki az egyik legelső "azonosíthatóan szuverén nyelvet megteremtő magyar költőnő" volt.

Külön fejezet hívja fel a figyelmet a Kemenesalja fafaragó népművészetére, valamint a Ság hegy és a Kissomlyó boraira. A vidék központjának, Celldömölknek és a kisebb településeknek a nevezetességeit, látnivalóit képekkel gazdagon illusztrált fejezet ismerteti. Ezt követően javasolt túraútvonalakat, szálláslehetőségeket talál a könyvben a Ság hegy, a Kemeneshát és a Kemenesalja "szelíd szépségével" feltöltődni szándékozó vendég.

(Vasi Szemle, 2002. 3. szám)

Kósa Tamás: Az utolsó vacsora és más érdekességek

Mítoszok, népszokások, babonák, misztikus történetek sajátos feldolgozását tartalmazza "Az utolsó vacsora és más érdekességek" című könyv. A szerző Kósa Tamás, a Vas Népe című megyei napilap szerkesztője egy tíz éve a lap hasábjain Titkok és talányok címmel futó sorozat írásait gyűjtötte össze a könyvben. Mint a tájékoztatón elmondta, a tényeket felvonultató írások nem szolgálnak magyarázattal a bennük feltett kérdésekre, céljuk, hogy továbbgondolásra ösztönözve szórakoztassanak. A rövid írások valódi kulturális értéket közvetítenek, ismeretterjesztő jellegűek. Szó esik a kötetben például a frigyláda titkáról, az utolsó vacsora misztikumáról, de találkozhatunk benne kevesek által ismert népszokásokkal is. Egy fejezet pedig az úgynevezett parajelenségekkel és UFO-megfigyelésekkel foglalkozik.

(MTI hír, 1999. december 02.)

  
Kilincsek könyve (Grencsó István fotói Tolnai Ottó bevezetőjével)

Ebben az albumban azonban barátságos és hívogató arcát mutatja a titok, talán éppen a régi tárgyak otthonos-avittas, kopott szépségétől. Az aprólékos műgonddal kidolgozott kilincsek és az éppen csak célratörő, funkcionális egyszerűségű kallantyúk; a rosszul vagy sehol sem pótolt vasalatok és veretek cirádái, illetőleg hűlt helyük; a gondosan karbantartott vagy éppenséggel kilazult kopogtatók; a harapós kutya veszélyére figyelmeztető táblák, avagy a kilincs fölé szerelt Tuto-lakat bumfordi bája tökéletesen rímel, felesel, összehangzik az elöregedett, festéket-pácot magáról rég levedlett kapuk és ajtók fájának gyönyörű erezetével. Ritkán használt, rég elfeledett szavak merülnek föl az emlékezetből, amíg e képeket nézegetjük - kapubéllet, kerékvetőkő, zsalugáter, cizellálás, ilyesmik - amelyek láttán újra átéljük a gyermekkori nagy felismerést: hogy a részletekben nem az ördög, hanem a szépség bújik meg.

Saját gyermekkorunkat és rég letűnt századokat idéző, érzékeny, óvatos és személyes leltár darabjai ezek a képek, amelyek egyszerre őrzik az elkerülhetetlen enyészet és az értékteremtő, őrző emberi tartás lenyomatait - akárcsak a tárgyak, amiket e könyvben most szépen összegyűjtve megcsodálhatunk.

(Vas Népe, 1998. december)

Grencsó István dzsesszzenész, szaxofonművész és érzékeny hobbifotográfus.

A napokban Kilincsek könyve címmel a szombathelyi B.K.L. Kiadónál megjelent első fényképalbuma, melynek eredeti példányát Kőszegen született feleségének fabrikálta még ‘91 karácsonyára. A könyvben felesége szülővárosának kapui, kapukilincsei láthatók. A képek szemcsés-barnák, pasztellkékek, utoljára David Hamilton rögzítette ilyen sejtelmesre a fiatal táncoslányokat. Grencsó István mégsem bújik ködös magyarázatok mögé.

- Szeretem, amikor valami tiszta, egyszerű, jó ránézni, és lehet egy kicsit gondolkodni fölötte. Szeretem ezeket a kilincseket, mert bennük van a korabeli mesterek tisztessége, a lakók egyénisége, van bennük valami nemesség.

A kilincsek gyönyörűek. Cizellált üzenetek egy gondosabb korból - nekünk, hamburgerfaló, automata ajtós marslakóknak.

(Népszabadság, 1999. január 7.)

Garas Kálmán: Arcterek

Garas Kálmánt a neves fotográfust, akinek Arcterek című albuma Szombathelyen jelent meg Fábián László kísérő esszéjével, mindenekelőtt az emberi arc foglalkoztatja. A látható világ, s főként ami mögötte van, hiszen a látás képessége mindnyájunkké ugyan, ám a művész feladata épp a felszínen megmutatkozó jelenségek mögött megkeresni a láthatatlan lényeget, azt a rejtett tartományt, ami több, mint amit a véletlen kép felvillant.

(Magyar Nemzet, 2000. július 14.)

Arcterek. Sokféle értelmezése lehet a szónak, hiszen maga az album éppen az ellenkezőjét adja: teret az arcoknak. De a fotós szándéka szerint a kifejezés asszociáció a harcterek szóra is. Hiszen az itt látható művészek, tudósok és alkotók megvívták már a maguk harcait. Valamennyien Vas megyében tevékenykedő vagy innen elszármazott emberek, akik visszajöttek alkotni, tanítani szűkebb pátriájukba. Hatvannégy szereplő, kilencvennégy kép.

( Népszabadság, 2000. augusztus 16.)

Hogy "magasról" indít az biztos: a bölcs-gyermek-költő Weöres Sándor képeit szépen faragott Nagy László-fej követi, aztán Bartha László arcát osztja ketté a fény. És így tovább: a fotóalbum első néhány lapjáról azok néznek vissza, akik hús-vér valójukban már nem bukkanhatnak föl a vasi tájban, de személyiségükből minden bizonnyal itt hagytak valamit, amit úgy érzékelnek az utánuk jövők - akár ismerték őket személyesen, akár nem - mint a levegőt: természetesnek veszik, hogy van, használják, élnek vele, anélkül, hogy elemeznék. A Garas-fotóalbum most alkalmat ad ezeknek a láthatatlan kapcsolatoknak a tudatosítására. Aztán következnek azok, akikkel nap mint nap "összefuthatunk".

( Vas Népe, 2000. július 01.)

"Balra tarts, jobbra előzz" (Magyarország városi közlekedése régi képeslapokon)

A ritkaságok kedvelői is elégedetten bólinthatnak a "Balra tarts, jobbra előzz" című könyvet lapozgatva, amely a magyar városok egykori közlekedését eleveníti fel. Az albumban Pozsonytól Brassóig, Munkácstól Fiuméig csaknem háromszáz, többségében színes képeslapon, egy már letűnt korszak városképei, közlekedési szokásai tárulnak elénk az 1896 és 1938 közötti évekből. Csupán ízelítő a látnivalóból: a budapesti Szabadság híd, a székesfehérvári omnibusz, a szegedi lóvasút, a debreceni gőzvasút, a soproni villamos, a nagyszebeni trolibusz, a zágrábi sikló, az aradi autóbusz.

(Nők Lapja, 2001. december)

Ez a könyv nemcsak közlekedés-, hanem város- és képeslaptörténet is. Arra törekedtünk, hogy a városok arculatát, a kor hangulatát, életritmusát is bemutassuk - mondta Kalocsai Péter.

Az igényesen tördelt és szerkesztett, a B.K.L. Kiadó gondozásában megjelent kötetben az egyes közlekedési eszközök, illetve módok külön fejezetben kaptak helyet, így jól áttekinthető képet kapunk többek között a bérkocsikról, magánfogatokról, omnibuszokról, ló- és gőzvasutakról, kerékpárokról, trolibuszokról, a végén pedig az autómobilokról.

(Vas Népe, 2001. augusztus 24.)

A "Balra tarts, jobbra előzz" című kötet képanyaga legnagyobbrészt Molnár József gazdag, országosan is ismert képeslapgyűjteménye javának kiválogatásával, egy töredékének közkinccsé tételével állt össze. A kísérőszövegben Kalocsai Péter sokéves közlekedéstörténeti kutatásai eredményei összegződnek.

A szerzők e könyv megjelentetésével úttörő jelentőségű munkát vittek végbe. Eddig még senki sem próbálkozott azzal, hogy a képeslapokat egy adott téma köré csoportosítva, a történeti Magyarország egész városhálózatára kiterjedő, tudományos igényű válogatást állítson össze. (A 119 települést felvonultató kiadványban közel 300 kép szerepel.) Tovább színesíti a kiadványt az az ötletes megoldás, hogy a képeket az adott témakörhöz kapcsolódó korabeli sajtótudósítások és reklámok kísérik. A találóan válogatott idézetek az elmélyült olvasót visszavezetik a lapokon megjelenő "boldog békeidők" korhangulatába, megelevenítve egy letűnt világ életérzését.

(Vasi Szemle, 2002. 4. szám)

(« 3) - 5 -
  
- 6 -
9700 Szombathely, Katona József u. 10.
Telefon: 94/327 962 :: Fax: 94/789 899 :: E-mail: bklkiado@bklkiado.hu
Powered by Innoweb
info@inno-web.hu